Csurgai Ferenc szobrászművész kiállítása, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2019

CSURGAI FERENC


« Menü · Kapcsolat

Csurgai Ferenc szobrászművész kiállítása, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2019


„A tudomány és művészet hazája nem a lét, az "esse", hanem a lehetőség, a
"posse" s ha a létben megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb; a
tudomány és művészet részéről végtelen alázat, hogy a létben magát
megnyilatkoztatni engedi...”

(Weöres Sándor: A teljesség felé – részlet)

Weöres Sándor szavai jutottak eszembe, amikor Csurgai Ferenc munkáival találkoztam. Filozofikus alkotói tevékenységhez és tudományos munkájához olyan alázattal viszonyul, amely szelíden engedi, hogy kibontakozzon előttünk a munkák mögött lappangó mély tartalom. A 26 darabból álló Árnyak vagy Kereszteződések című sorozatot nézve elsőként talán az anyaghasználatra és a festés módjára figyelhetünk fel. A reliefek betonból készültek, abból a matériából, amely első pillantásra a legkevésbé sem tűnik nemesnek és művészinek. Kérdés, hogyan lesz ebből mégis művészet, vagyis az anyag létezése, az „esse” hogyan válik lehetőséggé, azaz „posse”- vá, hogy gazdagítsa azt.

A cement, a mészkő, a kavics, a homok és a víz pontos elegye akár eredendően is jelentőségteljes és szakrális lehet, elég, ha az ókori Róma templomára, a több mint kétezer éves Pantheon máig a világ legnagyobb átmérőjű vasalatlan betonszerkezetű kupolájára gondolunk. Csurgai itt látható munkáinak anyaga mégis különbözik ettől, hiszen ezt saját, hosszú évekig tartó tudományos kísérleteinek és kutatásainak eredményeként alakította olyan könnyű-szerkezetes, öntömörödő és a művészi megformáláshoz ideális betonná, mely jelentéktelen mivolta ellenére is a magas művészet közvetítőjévé válhatott. Tehát mondhatjuk, hogy ennek a sokak által csak az építőiparból ismert szürke anyagnak lehetősége van rá, hogy mély filozofikus tartalmakat és üzeneteket közvetítsen. A festett beton így akár pusztán hordozóként is értelmezhető, amely engedi a mögöttes tartalmak megnyilatkozását.

A reliefek megformálása egyedien sajátos, hiszen először mindig negatív módon kell megmintázni azokat, hogy a grammra kimért receptúra szerinti beton a szilárdulási folyamatok során végső művé alakulhasson. Negatívból pozitív szobrot kell tehát készíteni, hogy valami új születhessen. Alázatos és kitartó munkát kíván ez, melynek eredménye mindig csak hosszú hetek múlva lesz kézzel fogható. A negatív pólus Csurgait mindig is érdekli, amikor valami ellenében, valamivel szemben lehet alkotni, amikor valaminek az ellentétét kell elkészíteni, hogy aztán a dialektika jegyében a pozitívval együtt legyen meg a teljesség. A betonszobrász elődökhöz képest Csurgai mindig valami újat talál ki, és az csupán addig foglalkoztatja, ameddig az tömegessé nem válik, ezután mindig tovább lép és valami újnak kezd neki.

Az elkészült domborművek pigmentálása szintén nagy erőfeszítést igényel, mondhatjuk, hogy küzdelmes folyamat az is, amelynek során a festési és visszatörlési munkálatok végére megkapjuk az eredményt. A szürkés és fekete színek baljós, sötét árnyakat idéznek, igazodva a mitikus jelentéstartalmakhoz. A 26 darabos sorozatban a négyszög formán belül az alapstruktúrák ismétlődéseit, ugyanakkor azok különbözőségeit fedezhetjük fel, az azonosságokat a sokféleségben. A reliefeken megfeszülnek és átbújnak egymás alatt és felett az egyes rétegek, amik mögött szimbólumok, szakrális és mitológiai tartalmak, matematikai feladványok tűnnek elő. Ha befogadóként engedjük, hogy az absztrakt formákban hasson ránk a művészet és a tudomány sajátos nyelvezete, a világegyetem leképeződését, ellentéteit, tökéletességét vagy épp annak töredékességeit ismerhetjük fel. A teljesség, a negatív és pozitív polaritása, a négy elem szimbólumai, a lent, a fent ellentétei, az élet és halál, a női és férfi energiák, a jó és rossz dialektikája mind jelen vannak a munkákban. Ezek harmonikusan építkezve mutatnak rá létünk ciklikusságára, mulandóságára, ugyanakkor arra is, ami soha nem változik. Az örök tudást közvetítik a munkák, hogy mi, befogadók is továbbadhassuk azt. A keresztek absztrakt formái mögött mindig ott rejtőzik a „bűvös négyzet” is, amely Csurgai munkáinak fontos témája. A mágikus szerepű, matematikai ismereteket rejtő négyzetet a hagyomány szerint a kínaiak rajzoltak fel elsőként egy teknős páncéljára és hasonlót láthatunk Dürer Melankólia I. című rézmetszetén is. Az ősi szimbólumok, számok ismerete a régi időkben kevesek kiváltsága volt, sőt, azok felfedezése küzdelmes tudományos-művészi utat jelentett, hasonlóan Csurgai munkamódszereihez és kísérletezéseihez. A bűvös négyzet számainak összeadhatósága, sorok szerinti rendezése mindig azonos eredményre vezet, ahogyan a világunkban is a minták és formák azonos módon váltakoznak és ismétlődnek.

A mitikus tudás közvetítése, a tudományos ismertek továbbvitele is tehát a beton feladata és egyben lehetősége is. E művészi és filozofikus tudásformák továbbadására hivatottak Csurgai Ferenc betonreliefjei, melyek elsősorban itt és most bennünket, a Magyar Műhely Galéria látogatóit építenek és nyűgöznek le, ugyanakkor Weöres Sándor szavaival együtt mondhatjuk, hogy lehetőséggé válva, végtelenül alázatos módon a létet gazdagítják.

Fazakas Réka